Teremtőkör

Gyors áttekintés

Valami történik veled.
Észreveszed.
Valahogy értelmezed.
Aztán reagálsz rá.

A Teremtőkör ezt az egyszerű, mindennap ismétlődő folyamatot mutatja meg.

Nem elvont tanításként, hanem úgy, mint az élet belső működését:
hogyan lesz egy helyzetből megélés, majd válasz, és hogyan hat ez a következő pillanatra.

Vagyis nemcsak az számít, mi történik velünk, hanem az is, hogyan dolgozzuk fel, és mit adunk tovább belőle.

A Teremtőkör az Univerzum működésének dinamikus modellje.

Míg a Hetes Skála a valóság szerkezeti rendjét mutatja meg,
a Teremtőkör azt írja le, hogyan mozog és alakul az, ami ebben a szerkezetben megjelenik.


Teremtőkör


Mély értelmezés

A Teremtőkör a Kapcsolási Rajz modell mozgásoldala.
Ha a Hetes Skála azt mutatja meg, hogyan rétegződik a valóság, akkor a Teremtőkör azt mutatja meg, hogyan történik meg velünk egy pillanat, és hogyan lesz abból újabb pillanat.

A hétköznapi érzékelés számára a világ folyamatosnak tűnik. Úgy érezzük, hogy az élet egyszerűen „megy tovább”, mint egy megszakítás nélküli film.
A modell azonban azt feltételezi, hogy amit folyamatosságnak élünk meg, az valójában gyors egymásutánban megjelenő pillanatok sora.
Ezek a pillanatok nem elszigetelt képek, hanem egymásra épülő, egymásra visszaható tapasztalati metszetek.
Ezt a működést nevezi a modell Teremtőkörnek.

Egy Forrásból kiáradó teljesség

A Teremtőkör megértéséhez először azt kell látnunk, hogy a modell szerint a világ nem elszigetelt dolgok halmaza, hanem egy forrásból kiáradó működés.
A kiáradás képe koncentrikus mintázatként is elképzelhető: mint amikor hullámok indulnak szét egy pontból a vízen, vagy mint amikor egy adótorony minden irányba sugározza a jelet.

A forrás nem „darabokat” küld, hanem egy teljes, egységes impulzust, amelyből a különböző létezők annyit fognak fel, amennyire hangolódni képesek.

A világ nem véletlen események sora, hanem forrásból kiáradó, mintázatokban rendeződő folyamat.

Az ember esetében ez a kiáradás nemcsak „kívülről” érzékelhető.
A modell azt mondja: az impulzus bevetül a tudat felszínére is, és abból lesz az a tapasztalat, amit épp mostként, helyzetként, megélésként érzékelünk. A modell szerint ez a Bejövő Jel



A teljesből csak egy saját nézőpontból hozzáférhető rész jelenik meg, mintha a valóság teljességéből egy szeletet látnánk.
A „V” alak nem maga a valóság formája, hanem ennek a hozzáférhető metszetnek a képi analógiája.

A teljesből mindig csak egy cikkely jelenik meg

A Forrás felől nézve a teljes kép adott.
Az ember azonban ebből a teljességből nem lát mindent egyszerre, hanem csak egy cikkelyt.
Ez a cikkely nem pusztán vizuális mező.
Benne van mindaz, amit az adott pillanatban látok, hallok, érzek, gondolok, sejtek vagy belül mozgásba hozok.

Ez a modell nyelvén az Életcikkely, vagyis az a tudatfelszín, ahol a tapasztalat számomra megjelenik.
Az alapdokumentum ezt úgy fordítja le emberi nyelvre, hogy a pillanat nem időegység, hanem teljes tapasztalati helyzet, amelyben valami történik, én érzékelem, és valamilyen módon viszonyulok hozzá.

Ez a cikkely ráadásul nem semleges.

Attól függően, mire vagyok hangolódva, mit tanultam meg, miben vagyok gyakorlott, milyen Élőtér-Lenyomatokon keresztül érzékelek, ugyanabból a teljesből más és más szelet lehet számomra hangsúlyos.

Egy ember szakmai szemmel mást vesz észre, mint egy laikus.
Egy reményvesztett ember könnyebben a sivárságot látja meg.
Egy nyitottabb, érzékenyebb tudat ugyanabban a helyzetben már lehetőséget is érzékel.
A forrás impulzusa egységes, de a megélés minősége eltérhet.

Ugyanaz az impulzus érkezik, de a különbség nem a jelben van, hanem a feldolgozó rendszer összetettségében és állapotában.

Egy egyszerű példa: száraz táj, felismerés, döntés

A következő képsorban egy szándékosan leegyszerűsített példán mutatjuk meg a Teremtőkör működését.

Tegyük fel, hogy az ember az Életcikkelyében egy száraz, repedezett, élettelen tájat érzékel.
A teljesből most ez a rész jelenik meg számára.

Ez még önmagában nem döntés és nem következmény.
Ez a megjelenő pillanat.

A következő lépésben ez a pillanat átlép az Értelmezés fázisba.
Nem csak látom, hogy száraz a táj, hanem valami történik bennem ezzel kapcsolatban.

Megjelenik a felismerés: ezen változtatni kell.

Itt még a külső valóság nem változott meg. A táj ugyanúgy száraz.
A fordulat először belül születik meg.

Ez a döntés csírája, a belső irányváltás pillanata.

Döntés

A döntés az a működési pont, ahol az értelmezett Jel belső irányt vesz, és meghatározza a további reakciót vagy cselekvést. A döntés nem csupán tudatos választás lehet, hanem sok esetben automatikus, mintázatalapú működés is, amelyet az Élőtér-lenyomat, a tudatállapot és az aktuális értelmezés együtt alakítanak. A döntés közvetlenül hat a Kimenő Jelre, ezáltal pedig a Teremtő Kör következő szakaszára is.

Ez a pont nagyon fontos, mert a Teremtőkör szerint nem csak az számít, mi jelenik meg előttem, hanem az is, hogy hogyan válaszolok rá.

A Kimenő Jel nem feltétlenül hangos cselekedet.

Lehet egy belső elmozdulás,
egy új hozzáállás,
egy világosabb szándék,
egy döntés, amely később szavakban, tettekben vagy állapotban is testet ölt.

A megjelenő pillanatot értelmezzük, és ebből válaszlépés születik;
a Kimenő Jel visszahat arra, hogy a következő pillanat milyen formában jöhet létre.

A pillanat kifut az érzékelésből

A hétköznapi tudat hajlamos azt hinni, hogy az egyik pillanat egyszerűen átfolyik a másikba.

A modell itt tesz egy radikálisabb állítást: a Möbiusz szalag elvén, a pillanat kifordul a létezésből, pontosabban kifordul az érzékelhető tartományból.

Möbiusz szalag

Itt a modellben a tapasztalás lezárásának és átváltozásának szimbóluma: a pillanat kifordulása a létezésből. A tudati esemény e ponton kettéválik – visszahúzódik a Forrásba, és egyúttal új Kimenő Jelként vetül előre, egy jövőbeli tapasztalat csírájaként. Így a Möbiusz-szerű szerkezet az idő és tudat áramlásának egyirányú, mégis ciklikus természetét tükrözi.

A tudat felszínén egy villanásnyi ideig nincs ott ugyanaz a kép. Ez a rész kívülről nézve üres szünetnek tűnhet, de a modell szerint nem üres.

Ez a nem-pillanat, amikor a folyamat a számunkra nem érzékelhető oldalon fut tovább.

A két pillanat között mindig van egy nem-pillanat, és a valóság nem folyamatos film, hanem gyors egymásutánban vetített pillanatok sora.

Nem-pillanat
A feldolgozás a nem érzékelhető tartományban fut tovább, mielőtt az új pillanat megjelenne.

Itt nagyon sokat segít a régi vetítőgép analógiája.

A mozi nem úgy működik, hogy a kép folyamatosan folyik, hanem úgy, hogy a vetítőgép képkockáról képkockára halad.

A köztük lévő átmenetet a szemünk és az idegrendszerünk folytonossággá dolgozza össze.

A modell szerint a megélt valóság is valami hasonlót tesz, csak felfoghatatlanul gyorsabb ütemben.

A következő pillanat újragenerálódik

A Teremtőkör itt lép túl a puszta pszichológián.

Nem azt mondja, hogy a következő pillanat csak úgy véletlenszerűen megjelenik.
Azt mondja: a következő pillanat újragenerálódik, új helyzet jelenik meg.

Új helyzet

Az Új Helyzet a Teremtő Kör visszatérő, de már módosult állapota, amely a korábbi döntések, reakciók és Kimenő Jelek következményeként jön létre. Bár ismét egy új Bejövő Jel jelenik meg, ez már nem ugyanaz a kiindulási helyzet, hanem a folyamat során létrejött változásokkal együtt érkezik vissza a tudati működésbe.

A Modell szerint az Új Helyzet nem kizárólag az egyén döntéseinek eredménye, hanem számos más rendszer, a többi emberi felől megjelenő működés és külső hatás együttes kölcsönhatásából alakul ki. A folyamatban a primer program módosulhat, átalakulhat, vagy részben felülíródhat, amely új működési mintázatok és további Teremtő Körök kialakulását indíthatja el.

A Forrás impulzusa, a korábbi Kimenő Jel, a rendszer állapota és a lenyomatok együttállása hozzák létre az új megjelenést.

Mintha a rendszer minden egyes pillanatban újra kirajzolná a következő képet.

Így jön el a következő megjelenő pillanat.

A mi példánkban ez már lehet az a helyzet, ahol az ember nemcsak felismerte a szárazságot, hanem cselekvésbe is fordította a választ:

öntöz,
vizet visz,
gondoskodik, vagy
megjelenik az eső, és a táj sarjadni kezd.

Itt még nem feltétlenül kész az oázis, de már nem ugyanaz a kép vetül vissza, mint az előző körben. A válasz nyoma bekerült a következő pillanatba.

A múlt működésként marad jelen

A modell egyik fontos felismerése, hogy a múlt nem csak emlékként van jelen, hanem működésként.

Ahogy a celofánréteges analógiában is megjelenik: minden megélt pillanat rak valamit a lencserendszerre.
A következő bevetítés már ezen a rétegzett rendszeren halad át.

Ez azt jelenti, hogy a válaszaink nem tűnnek el nyomtalanul.
Részévé válnak annak, ahogyan a következő pillanatot észleljük.

A múlt így fraktál módon beleíródik a jövőbe.

Fraktál

A Modell szerint a működés fraktál természetű: a korábbi tapasztalatok és válaszminták nem tűnnek el, hanem különböző szinteken és formákban ismétlődnek tovább. A múlt működési mintázatai beleíródnak az aktuális érzékelésbe és értelmezésbe, így a következő Teremtő Kör már egy módosult tudati és működési állapotból indul el. Ezért a kisebb mintázatok gyakran visszatükrözik a nagyobb működési struktúrákat is.

Ezért nem mindegy, milyen irányú Kimenő Jeleket küldünk.
Nem azért, mintha egy mágikus automata teljesítené a kívánságainkat, hanem mert a válaszaink valóban alakítják azt a mintázatot, amelyben a következő megjelenés megszületik.

Az alapdokumentum ezt úgy fogalmazza meg, hogy az Univerzális Teremtő Energia nem különálló erő vagy személyes döntéshozó, hanem működési közeg:
nem jutalmaz és nem büntet, hanem értelmezhető helyzeteket tesz lehetővé, amelyekben a mintázat felismerhető vagy módosítható.

Nem csak egy ember működik a körben

A példánk egyetlen emberrel dolgozik, mert így érthetőbb a logika.

A valóságban azonban nem egyetlen tudat fut egyszerre, hanem sok.
Sok Élőtér-Lenyomat, sok Kimenő Jel, sok szándék és sok döntés találkozik ugyanabban a közös térben.

Ezért van az, hogy nem minden úgy jelenik meg, ahogy egy ember önmagában szeretné.

Itt nyílik meg a társteremtés kérdése is: amikor a saját Kimenő Jelünk már nem csak a saját következő pillanatunkat érinti, hanem másokéval együtt alakít közös teret.

Ha csak egyedül generálnánk, mindenki ideális életet élne, de valójában sok tudat és sok Kimenő Jel írja egyszerre a valóságot.

Ezt később egy további képsorral is lehet bővíteni: amikor már nem egyetlen ember öntöz, hanem többen kapcsolódnak be, és a sivár tájból közösen létrehozott élő tér lesz.

Ez már a Teremtőkör társas vagy közösségi olvasata lenne.

Röviden: mi a Teremtőkör?

A Teremtőkör tehát nem más, mint annak a láthatatlan folyamatnak a leírása, amelyben:

  • a forrásból kiáradó teljességből egy cikkely megjelenik számunkra,
  • ezt a pillanatot érzékeljük és értelmezzük,
  • válasz vagy döntés születik bennünk,
  • a pillanat kifut az érzékelésből,
  • a folyamat a nem érzékelhető oldalon továbbdolgozik,
  • majd új pillanatként ismét megjelenik valami.

A Hetes Skála a szerkezetet mutatja meg.
A Teremtőkör a folyamatot.


A kettő együtt teszi láthatóvá azt, hogy az ember nem pusztán elszenvedi a valóságot, hanem válaszaival folyamatosan bele is ír a következő megjelenő pillanatokba.

Ezt a működést próbálja a modell nem végső igazságként, hanem értelmezési térképként láthatóvá tenni.

Univerzális Teremtő Energia →

Hetes Skála →

Élőtér Lenyomat →|

Forrás és Szentháromság →|

Bejövő Jel →|

Életcikkely →|

Értelmezés

Kimenő Jel →|