Gyors áttekintés
Valami történik veled.
Észreveszed.
Valahogy értelmezed.
Aztán reagálsz rá.
A Teremtőkör ezt az egyszerű, mindennap ismétlődő folyamatot mutatja meg.
Nem elvont tanításként, hanem úgy, mint az élet belső működését:
hogyan lesz egy helyzetből megélés, majd válasz, és hogyan hat ez a következő pillanatra.
Vagyis nemcsak az számít, mi történik velünk, hanem az is, hogyan dolgozzuk fel, és mit adunk tovább belőle.
A Teremtőkör az Univerzum működésének dinamikus modellje.
Míg a Hetes Skála a valóság szerkezeti rendjét mutatja meg,
a Teremtőkör azt írja le, hogyan mozog és alakul az, ami ebben a szerkezetben megjelenik.
Teremtőkör
Mély értelmezés
A Teremtőkör a Kapcsolási Rajz modell mozgásoldala.
Ha a Hetes Skála azt mutatja meg, hogyan rétegződik a valóság, akkor a Teremtőkör azt mutatja meg, hogyan történik meg velünk egy pillanat, és hogyan lesz abból újabb pillanat.
A hétköznapi érzékelés számára a világ folyamatosnak tűnik. Úgy érezzük, hogy az élet egyszerűen „megy tovább”, mint egy megszakítás nélküli film.
A modell azonban azt feltételezi, hogy amit folyamatosságnak élünk meg, az valójában gyors egymásutánban megjelenő pillanatok sora.
Ezek a pillanatok nem elszigetelt képek, hanem egymásra épülő, egymásra visszaható tapasztalati metszetek.
Ezt a működést nevezi a modell Teremtőkörnek.
Egy Forrásból kiáradó teljesség
A Teremtőkör megértéséhez először azt kell látnunk, hogy a modell szerint a világ nem elszigetelt dolgok halmaza, hanem egy forrásból kiáradó működés.
A kiáradás képe koncentrikus mintázatként is elképzelhető: mint amikor hullámok indulnak szét egy pontból a vízen, vagy mint amikor egy adótorony minden irányba sugározza a jelet.
A forrás nem „darabokat” küld, hanem egy teljes, egységes impulzust, amelyből a különböző létezők annyit fognak fel, amennyire hangolódni képesek.
A világ nem véletlen események sora, hanem forrásból kiáradó, mintázatokban rendeződő folyamat.

A teljesség egy forrásból árad ki, de ebből minden létező csak annyit fog fel, amennyire hangolódni képes.
Az ember esetében ez a kiáradás nemcsak „kívülről” érzékelhető.
A modell azt mondja: az impulzus bevetül a tudat felszínére is, és abból lesz az a tapasztalat, amit épp mostként, helyzetként, megélésként érzékelünk. A modell szerint ez a Bejövő Jel
A teljesből csak egy saját nézőpontból hozzáférhető rész jelenik meg, mintha a valóság teljességéből egy szeletet látnánk.
A „V” alak nem maga a valóság formája, hanem ennek a hozzáférhető metszetnek a képi analógiája.
A teljesből mindig csak egy cikkely jelenik meg
A Forrás felől nézve a teljes kép adott.
Az ember azonban ebből a teljességből nem lát mindent egyszerre, hanem csak egy cikkelyt.
Ez a cikkely nem pusztán vizuális mező.
Benne van mindaz, amit az adott pillanatban látok, hallok, érzek, gondolok, sejtek vagy belül mozgásba hozok.
Ez a modell nyelvén az Életcikkely, vagyis az a tudatfelszín, ahol a tapasztalat számomra megjelenik.
Az alapdokumentum ezt úgy fordítja le emberi nyelvre, hogy a pillanat nem időegység, hanem teljes tapasztalati helyzet, amelyben valami történik, én érzékelem, és valamilyen módon viszonyulok hozzá.

A Forrás egységes impulzust küld, amely hullámszerűen terjed szét. A tudatfelszínen megjelenő pillanat nem rendezetlen, hanem rétegzett szerkezetben bontakozik ki.

A Forrásból a teljes lehetőségmező adott, de ebből egyszerre csak egy rész válik hozzáférhetővé számunkra.

A teljesből számunkra mindig csak egy cikkely jelenik meg: az a szelet, amit az adott pillanatban érzékelünk.

A modell általában ezt a megjelenő cikkely ábrázolást használja a Hetes Skála és a Teremtőkör szerinti értelmezéshez.
Ez a cikkely ráadásul nem semleges.
Attól függően, mire vagyok hangolódva, mit tanultam meg, miben vagyok gyakorlott, milyen Élőtér-Lenyomatokon keresztül érzékelek, ugyanabból a teljesből más és más szelet lehet számomra hangsúlyos.
Egy ember szakmai szemmel mást vesz észre, mint egy laikus.
Egy reményvesztett ember könnyebben a sivárságot látja meg.
Egy nyitottabb, érzékenyebb tudat ugyanabban a helyzetben már lehetőséget is érzékel.
A forrás impulzusa egységes, de a megélés minősége eltérhet.
Ugyanaz az impulzus érkezik, de a különbség nem a jelben van, hanem a feldolgozó rendszer összetettségében és állapotában.
Egy egyszerű példa: száraz táj, felismerés, döntés
A következő képsorban egy szándékosan leegyszerűsített példán mutatjuk meg a Teremtőkör működését.
Tegyük fel, hogy az ember az Életcikkelyében egy száraz, repedezett, élettelen tájat érzékel.
A teljesből most ez a rész jelenik meg számára.
Ez még önmagában nem döntés és nem következmény.
Ez a megjelenő pillanat.

A megjelenő cikkely pillanatként vetül be a tudatfelszínre, és ebből lesz a közvetlen tapasztalatunk.
A következő lépésben ez a pillanat átlép az Értelmezés fázisba.
Nem csak látom, hogy száraz a táj, hanem valami történik bennem ezzel kapcsolatban.
Megjelenik a felismerés: ezen változtatni kell.
Itt még a külső valóság nem változott meg. A táj ugyanúgy száraz.
A fordulat először belül születik meg.
Ez a döntés csírája, a belső irányváltás pillanata.
Döntés
A döntés az a működési pont, ahol az értelmezett Jel belső irányt vesz, és meghatározza a további reakciót vagy cselekvést. A döntés nem csupán tudatos választás lehet, hanem sok esetben automatikus, mintázatalapú működés is, amelyet az Élőtér-lenyomat, a tudatállapot és az aktuális értelmezés együtt alakítanak. A döntés közvetlenül hat a Kimenő Jelre, ezáltal pedig a Teremtő Kör következő szakaszára is.

A pillanatot nemcsak látjuk, hanem értelmezzük is, és ebből válasz vagy döntés születik bennünk.
Ez a pont nagyon fontos, mert a Teremtőkör szerint nem csak az számít, mi jelenik meg előttem, hanem az is, hogy hogyan válaszolok rá.
A Kimenő Jel nem feltétlenül hangos cselekedet.
Lehet egy belső elmozdulás,
egy új hozzáállás,
egy világosabb szándék,
egy döntés, amely később szavakban, tettekben vagy állapotban is testet ölt.
A megjelenő pillanatot értelmezzük, és ebből válaszlépés születik;
a Kimenő Jel visszahat arra, hogy a következő pillanat milyen formában jöhet létre.

A belső döntés nem marad bennünk: kimenő jellé válik, és visszahat a következő megjelenő pillanatra.
A pillanat kifut az érzékelésből
A hétköznapi tudat hajlamos azt hinni, hogy az egyik pillanat egyszerűen átfolyik a másikba.
A modell itt tesz egy radikálisabb állítást: a Möbiusz szalag elvén, a pillanat kifordul a létezésből, pontosabban kifordul az érzékelhető tartományból.
Möbiusz szalag
Itt a modellben a tapasztalás lezárásának és átváltozásának szimbóluma: a pillanat kifordulása a létezésből. A tudati esemény e ponton kettéválik – visszahúzódik a Forrásba, és egyúttal új Kimenő Jelként vetül előre, egy jövőbeli tapasztalat csírájaként. Így a Möbiusz-szerű szerkezet az idő és tudat áramlásának egyirányú, mégis ciklikus természetét tükrözi.
A tudat felszínén egy villanásnyi ideig nincs ott ugyanaz a kép. Ez a rész kívülről nézve üres szünetnek tűnhet, de a modell szerint nem üres.
Ez a nem-pillanat, amikor a folyamat a számunkra nem érzékelhető oldalon fut tovább.
A két pillanat között mindig van egy nem-pillanat, és a valóság nem folyamatos film, hanem gyors egymásutánban vetített pillanatok sora.

A pillanat eltűnik az érzékelésből. Számunkra ez szünetnek tűnik, de a folyamat nem áll meg.

A feldolgozás a nem érzékelhető tartományban fut tovább, mielőtt az új pillanat megjelenne.
Itt nagyon sokat segít a régi vetítőgép analógiája.
A mozi nem úgy működik, hogy a kép folyamatosan folyik, hanem úgy, hogy a vetítőgép képkockáról képkockára halad.
A köztük lévő átmenetet a szemünk és az idegrendszerünk folytonossággá dolgozza össze.
A modell szerint a megélt valóság is valami hasonlót tesz, csak felfoghatatlanul gyorsabb ütemben.

A valóság nem folyamatos film, hanem gyors egymásutánban megjelenő pillanatok sora. Amit folyamatosságnak érzékelünk, az a sűrűn váltakozó képkockák hatása.
A következő pillanat újragenerálódik
A Teremtőkör itt lép túl a puszta pszichológián.
Nem azt mondja, hogy a következő pillanat csak úgy véletlenszerűen megjelenik.
Azt mondja: a következő pillanat újragenerálódik, új helyzet jelenik meg.
Új helyzet
Az Új Helyzet a Teremtő Kör visszatérő, de már módosult állapota, amely a korábbi döntések, reakciók és Kimenő Jelek következményeként jön létre. Bár ismét egy új Bejövő Jel jelenik meg, ez már nem ugyanaz a kiindulási helyzet, hanem a folyamat során létrejött változásokkal együtt érkezik vissza a tudati működésbe.
A Modell szerint az Új Helyzet nem kizárólag az egyén döntéseinek eredménye, hanem számos más rendszer, a többi emberi felől megjelenő működés és külső hatás együttes kölcsönhatásából alakul ki. A folyamatban a primer program módosulhat, átalakulhat, vagy részben felülíródhat, amely új működési mintázatok és további Teremtő Körök kialakulását indíthatja el.
A Forrás impulzusa, a korábbi Kimenő Jel, a rendszer állapota és a lenyomatok együttállása hozzák létre az új megjelenést.
Mintha a rendszer minden egyes pillanatban újra kirajzolná a következő képet.

A következő pillanat nem egyszerűen „jön”, hanem újragenerálódik. A forrás impulzusa és a korábbi válaszok együtt hozzák létre az új megjelenő képet.
Így jön el a következő megjelenő pillanat.
A mi példánkban ez már lehet az a helyzet, ahol az ember nemcsak felismerte a szárazságot, hanem cselekvésbe is fordította a választ:
öntöz,
vizet visz,
gondoskodik, vagy
megjelenik az eső, és a táj sarjadni kezd.
Itt még nem feltétlenül kész az oázis, de már nem ugyanaz a kép vetül vissza, mint az előző körben. A válasz nyoma bekerült a következő pillanatba.

A következő pillanat nem a semmiből jön, hanem a forrás impulzusa és a korábbi válaszok együttállásából születik meg.
A múlt működésként marad jelen
A modell egyik fontos felismerése, hogy a múlt nem csak emlékként van jelen, hanem működésként.
Ahogy a celofánréteges analógiában is megjelenik: minden megélt pillanat rak valamit a lencserendszerre.
A következő bevetítés már ezen a rétegzett rendszeren halad át.
Ez azt jelenti, hogy a válaszaink nem tűnnek el nyomtalanul.
Részévé válnak annak, ahogyan a következő pillanatot észleljük.
A múlt így fraktál módon beleíródik a jövőbe.
Fraktál
A Modell szerint a működés fraktál természetű: a korábbi tapasztalatok és válaszminták nem tűnnek el, hanem különböző szinteken és formákban ismétlődnek tovább. A múlt működési mintázatai beleíródnak az aktuális érzékelésbe és értelmezésbe, így a következő Teremtő Kör már egy módosult tudati és működési állapotból indul el. Ezért a kisebb mintázatok gyakran visszatükrözik a nagyobb működési struktúrákat is.

Minden megélt pillanat nyomot hagy bennünk. Ezek a rétegek módosítják, hogyan jelenik meg számunkra a következő pillanat.
Ezért nem mindegy, milyen irányú Kimenő Jeleket küldünk.
Nem azért, mintha egy mágikus automata teljesítené a kívánságainkat, hanem mert a válaszaink valóban alakítják azt a mintázatot, amelyben a következő megjelenés megszületik.
Az alapdokumentum ezt úgy fogalmazza meg, hogy az Univerzális Teremtő Energia nem különálló erő vagy személyes döntéshozó, hanem működési közeg:
nem jutalmaz és nem büntet, hanem értelmezhető helyzeteket tesz lehetővé, amelyekben a mintázat felismerhető vagy módosítható.
Nem csak egy ember működik a körben
A példánk egyetlen emberrel dolgozik, mert így érthetőbb a logika.
A valóságban azonban nem egyetlen tudat fut egyszerre, hanem sok.
Sok Élőtér-Lenyomat, sok Kimenő Jel, sok szándék és sok döntés találkozik ugyanabban a közös térben.
Ezért van az, hogy nem minden úgy jelenik meg, ahogy egy ember önmagában szeretné.
Itt nyílik meg a társteremtés kérdése is: amikor a saját Kimenő Jelünk már nem csak a saját következő pillanatunkat érinti, hanem másokéval együtt alakít közös teret.
Ha csak egyedül generálnánk, mindenki ideális életet élne, de valójában sok tudat és sok Kimenő Jel írja egyszerre a valóságot.
Ezt később egy további képsorral is lehet bővíteni: amikor már nem egyetlen ember öntöz, hanem többen kapcsolódnak be, és a sivár tájból közösen létrehozott élő tér lesz.
Ez már a Teremtőkör társas vagy közösségi olvasata lenne.
Röviden: mi a Teremtőkör?
A Teremtőkör tehát nem más, mint annak a láthatatlan folyamatnak a leírása, amelyben:
- a forrásból kiáradó teljességből egy cikkely megjelenik számunkra,
- ezt a pillanatot érzékeljük és értelmezzük,
- válasz vagy döntés születik bennünk,
- a pillanat kifut az érzékelésből,
- a folyamat a nem érzékelhető oldalon továbbdolgozik,
- majd új pillanatként ismét megjelenik valami.
A Hetes Skála a szerkezetet mutatja meg.
A Teremtőkör a folyamatot.
A kettő együtt teszi láthatóvá azt, hogy az ember nem pusztán elszenvedi a valóságot, hanem válaszaival folyamatosan bele is ír a következő megjelenő pillanatokba.
Ezt a működést próbálja a modell nem végső igazságként, hanem értelmezési térképként láthatóvá tenni.