Ha a pillanatot megállítjuk,
akkor az ember számára megjelenő valóság
nem események sora,
hanem egy adott állapot.
Ebben a megállított állapotban az Életcikkely
maga az a „Wi-Fi-szerű csomag”,
amely a tudatfelszínen egyszerre jelen van.
Ez a csomag:
- tartalmazza az adott pillanat teljes tapasztalati lehetőségét,
- nem múlt és nem jövő,
- hanem ami éppen „itt van” a tudat számára.
Az Életcikkely tehát ebben az értelemben
maga a tudatfelszín aktuális tartalma.
A Betekintési Felület ezen belül
Az Életcikkelyen belül található a Betekintési Felület.
Ez nem újabb tartalom,
hanem az a rész,
amit az adott állapotban az ember ténylegesen észlel, ért, feldolgoz.
A Betekintési Felület mérete és minősége változó,
és függ többek között:
- a tudat frissességétől vagy tompultságától
(pl. fáradtság, szerhatás, betegség, egészség),
- az idegrendszeri és testi állapottól,
- az iskolázottságtól és tanult értelmezési mintáktól,
- a korábbi tapasztalatoktól,
- az Élőtér Lenyomat szűrőitől.
Ezért fordulhat elő, hogy:
- ugyanabban az Életcikkelyben,
- ugyanabban a pillanatban,
- két ember egészen mást lát meg.
Nem azért, mert más a valóság,
hanem mert más a betekintési felületük.
Rövid összegzés
- Az Életcikkely:
a megállított pillanat teljes, rendelkezésre álló tapasztalati csomagja.
- A Betekintési Felület:
az ebből ténylegesen észlelt, értelmezett rész.
- A különbség nem a valóságban,
hanem a hozzáférésben van.
Időérzékelés: múlt és jövő mint irányultság

A jel folyamatosan halad kifelé a középponttól.
- Ami már túlhaladt a tudatfelszínen,
az az ember számára múlttá válik.
- Ami még a középpont felé eső tartományban van,
az lehetőségként, várakozásként, jövőként érzékelődik.
Az idő ebben az értelemben nem külön tengely,
hanem a jelhez viszonyított helyzetérzékelés.
Nem az idő „halad”,
hanem mi mozdulunk a jelmezőben.
Több irány – több tudat, egy középpont
Az ábra egyik legfontosabb üzenete:
- ugyanabból a középpontból
- végtelen irányban indul kifelé a jel.
Minden irány:
- egy tudat,
- egy nézőpont,
- egy Életcikkely.
Nem külön források,
nem külön valóságok,
hanem ugyanannak a jelnek más-más irányú metszetei.
Ezért:
- minden ember a „középpontban érzi magát”,
- és mégis mindenki mást lát.
Nem ellentmondás,
hanem geometria.
Az Életcikkely és a Betekintési Felület viszonya (összefoglalva)
- Az Életcikkely:
az adott irány teljes jelútja a Forrástól kifelé.
- A Betekintési Felület:
az ebből egyszerre felfogható, rétegzett sáv.
- A tudatfelszín:
ahol a jel „képpé”, élménnyé, tapasztalattá válik.
A Holografikus Kivetítő
ezt a jelcsomagot nem létrehozza,
hanem láthatóvá teszi.
Záró mondat (első réteghez illesztve)
A valóság, amit megélünk,
nem más, mint a Forrás középpontjából kiáradó jel
egy emberi felbontásra leképezett részlete.
A teljesség mindig jelen van –
csak nem egyszerre látható.