A valóság két nézete
A mindennapi tapasztalatban úgy tűnik, mintha a világ egyszerűen „kint lenne”, mi pedig érzékszerveinkkel érzékelnénk azt. A mélyebb vizsgálat azonban azt mutatja, hogy a tapasztalat mindig egy összetett folyamat eredménye.
A világ jelenségei egyrészt körülöttünk jelennek meg, másrészt a tudatban válnak élménnyé. A két folyamat együtt alkotja azt, amit valóságként érzékelünk.
A modell ezt a két nézőpontot nevezi:
Érzékelhető világnak
és
Érzékelésen túli világnak.
A kettő nem különálló valóság, hanem ugyanannak a folyamatnak két oldala.
Az érzékelhető világ
Az érzékelhető világ az a tartomány, amely az érzékszervek és a műszerek számára megjelenik.
Ide tartoznak:
- fizikai tárgyak
- energiák és sugárzások
- biológiai folyamatok
- társadalmi események
- az emberek közötti kölcsönhatások.
Ebben a térben jelenik meg minden, ami megfigyelhető, mérhető vagy tapasztalható.
A Kapcsolási Rajz modellben ezek a hatások bejövő jelként jelennek meg. A jel lehet fizikai, érzelmi, gondolati vagy kapcsolati természetű, de minden esetben egy adott pillanat eseményeként lép be a tapasztalatba.
Az érzékelhető világ tehát az a tér, ahol a jelenségek formát öltenek, és ahol a tapasztalat „kívülről” látható.
Az érzékelésen túli világ
Az érzékelésen túli világ a valóság mélyebb tartománya, amely közvetlenül nem érzékelhető, mégis jelen van minden tapasztalat mögött.
Ez a tér a mintázatok, lehetőségek és információk tere.
Ide tartozik például:
- a jelenségek mögötti rendező mintázat
- a tudati felismerések és intuíciók forrása
- az a potenciáltér, amelyből a tapasztalatok kibontakoznak.
Ebben az értelemben az érzékelésen túli világ nem „láthatatlan misztikus tér”, hanem a valóság azon szintje, amely megelőzi a megjelenést.
A jel útja a modellben
A Kapcsolási Rajz szerint minden pillanat egy egyszerű alapmozdulat mentén bontakozik ki:
jel érkezik → értelmezés történik → válasz születik → a válasz visszahat a következő pillanatra.
A jel forrása a valóság mélyebb rétegében van. A tapasztalat azonban a tudatban jelenik meg képként.
A folyamat ezért egyszerre két irányból működik:
- a világ eseményei hatnak az emberre,
- a tudat értelmezése és válasza visszahat a világra.
Ez a kölcsönhatás hozza létre a tapasztalt valóságot.
A vevő és az adó hasonlata
A folyamat szemléltetésére gyakran használható a rádióadó és a vevő készülék analógiája.
Az adó folyamatosan sugározza a jelet. A vevő készülék azonban csak azokat a frekvenciákat jeleníti meg, amelyekre hangolva van.
Hasonló módon a tudat is egyfajta „vevőegységként” működik.
A világ jelenségei folyamatosan jelen vannak, de hogy ezekből mi válik tapasztalattá, azt nagymértékben meghatározza az értelmezési rendszer.
Ezt a modell az élőtér-lenyomat fogalmával írja le.
Az élőtér-lenyomat szerepe
Az élőtér-lenyomat az a belső szűrőrendszer, amelyen keresztül a bejövő jel értelmet kap.
Ide tartozik például:
- a múlt tapasztalata
- érzelmi mintázatok
- tanult gondolkodási sémák
- testi állapotok
- kulturális és társadalmi hatások.
Ugyanaz a jel ezért két ember számára egészen eltérő tapasztalattá válhat.
A két világ találkozása
Az érzékelhető világ és az érzékelésen túli világ nem választható el élesen egymástól.
A tapasztalat minden pillanatban a kettő találkozásából jön létre.
Az egyik oldalról a világ eseményei hatnak az emberre.
A másik oldalról a tudat értelmezése és válasza alakítja a következő eseményeket.
Ez a folyamatos kölcsönhatás alkotja azt a dinamikus rendszert, amelyet a modell Teremtőkörnek nevez.
A tapasztalat mint folyamatos frissítés
A világ nem statikus kép, hanem folyamatosan frissülő tapasztalat.
Minden pillanat egy új „keret”, amelyben
- a bejövő jel megjelenik,
- az értelmezés megtörténik,
- és a válasz előkészíti a következő pillanatot.
Ez a folyamat egyszerre egyéni és kollektív: minden ember válasza hozzájárul ahhoz a közös térhez, amelyet később újra tapasztalunk.
Kapcsolódó témák
→ A pillanat elpukkanása
→ Forrás és a Szentháromság minőség
→ A modell működése
→ Teremtőkör
→ Hetes Skála