Életcikkely és Betekintési Felület

Ha a pillanatot megállítjuk,

akkor az ember számára megjelenő valóság

nem események sora,

hanem egy adott állapot.

Ebben a megállított állapotban az Életcikkely

maga az a „Wi-Fi-szerű csomag”,

amely a tudatfelszínen egyszerre jelen van.

Ez a csomag:

  • tartalmazza az adott pillanat teljes tapasztalati lehetőségét,
  • nem múlt és nem jövő,
  • hanem ami éppen „itt van” a tudat számára.

Az Életcikkely tehát ebben az értelemben

maga a tudatfelszín aktuális tartalma.

A Betekintési Felület ezen belül

Az Életcikkelyen belül található a Betekintési Felület.

Ez nem újabb tartalom,

hanem az a rész,

amit az adott állapotban az ember ténylegesen észlel, ért, feldolgoz.

A Betekintési Felület mérete és minősége változó,

és függ többek között:

  • a tudat frissességétől vagy tompultságától

(pl. fáradtság, szerhatás, betegség, egészség),

  • az idegrendszeri és testi állapottól,
  • az iskolázottságtól és tanult értelmezési mintáktól,
  • a korábbi tapasztalatoktól,
  • az Élőtér Lenyomat szűrőitől.

Ezért fordulhat elő, hogy:

  • ugyanabban az Életcikkelyben,
  • ugyanabban a pillanatban,
  • két ember egészen mást lát meg.

Nem azért, mert más a valóság,

hanem mert más a betekintési felületük.


Rövid összegzés

  • Az Életcikkely:

a megállított pillanat teljes, rendelkezésre álló tapasztalati csomagja.

  • A Betekintési Felület:

az ebből ténylegesen észlelt, értelmezett rész.

  • A különbség nem a valóságban,

hanem a hozzáférésben van.


Időérzékelés: múlt és jövő mint irányultság

A jel folyamatosan halad kifelé a középponttól.

  • Ami már túlhaladt a tudatfelszínen,

az az ember számára múlttá válik.

  • Ami még a középpont felé eső tartományban van,

az lehetőségként, várakozásként, jövőként érzékelődik.

Az idő ebben az értelemben nem külön tengely,

hanem a jelhez viszonyított helyzetérzékelés.

Nem az idő „halad”,

hanem mi mozdulunk a jelmezőben.


Több irány – több tudat, egy középpont

Az ábra egyik legfontosabb üzenete:

  • ugyanabból a középpontból
  • végtelen irányban indul kifelé a jel.

Minden irány:

  • egy tudat,
  • egy nézőpont,
  • egy Életcikkely.

Nem külön források,

nem külön valóságok,

hanem ugyanannak a jelnek más-más irányú metszetei.

Ezért:

  • minden ember a „középpontban érzi magát”,
  • és mégis mindenki mást lát.

Nem ellentmondás,

hanem geometria.


Az Életcikkely és a Betekintési Felület viszonya (összefoglalva)

  • Az Életcikkely:

az adott irány teljes jelútja a Forrástól kifelé.

  • A Betekintési Felület:

az ebből egyszerre felfogható, rétegzett sáv.

  • A tudatfelszín:

ahol a jel „képpé”, élménnyé, tapasztalattá válik.

A Holografikus Kivetítő

ezt a jelcsomagot nem létrehozza,

hanem láthatóvá teszi.


Záró mondat (első réteghez illesztve)

A valóság, amit megélünk,

nem más, mint a Forrás középpontjából kiáradó jel

egy emberi felbontásra leképezett részlete.

A teljesség mindig jelen van –

csak nem egyszerre látható.